Iskolánk története

Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium

Iskolánk két, egykori iskolaépületben kezdte meg működését 1950. márciusában. A Lónyay utca 6. sz. épület 1873-ban, mint elemi iskola nyitotta meg kapuit, a Lónyay u. 4/c. szám alatt pedig a Lónyay Református Gimnázium impozáns épülete készült el 1888-ban. Az elemi iskolát a II. világháború idején 1941-ben megszüntették, a Lónyay Református Gimnázium pedig 1943-ban új épületbe költözött. Az épületek számtalan funkciót láttak el a következő években s csak 1950-től szolgálták ismét az oktatást.

Ekkortól, 1950 tavaszától, ismét két önálló iskolának, egy leányiskolának és egy fiúiskolának adtak otthon. Az első évek nehézségeit hűen tükrözi Tardos Ivánnénak, a leányiskola igazgatónőjének kéziratos munkanaplója.

A két intézmény mindegyike hatszáz fölötti tanulólétszámmal rendelkezett a hatvanas évek közepéig. Emiatt voltak olyan időszakok mindkét iskolában, hogy két műszakban folyt a tanítás. A fiúk – leányok iskolai elkülönítése fokozatosan szűnt meg, mindkét iskola az 1960-as évek közepétől már koedukáltan működött. Ezt a névváltozás is tükrözte, a nevükből kikerült a leány, fiú jelző és 1. illetve 2. sz. Általános Iskola megnevezést kapták.

A nyelvoktatás már az 1960-as évek elejétől több volt a Lónyay utcában, mint a kötelező orosz nyelv tanítása. Először a német, majd 1962-től a francia nyelv is választhatóvá vált az orosz mellett a leányiskolában. Az évtized közepén már több mint hatvanan tanulták a francia nyelvet, amely azóta is, megszakítás nélkül jelen van iskolánkban. A fiúiskolában a német nyelvet illetve – időszakonként – az angol nyelvet tanfolyam formájában lehetett tanulni.

A leányiskola vette fel az 60-70-es évek fordulóján dr. Stollár Béla – a református gimnázium egykori diákjának, a mártírhalált halt újságíró – nevét, majd viselte ezt a közös iskola is. Emléktábláját 1964-ben avatták fel a Lónyay u. 4/c bejárati lépcsőházában.

A pedagógiai munka érdekes színfoltja volt a leányiskola igazgatójának, Levendovszky Tihamérnak pedagógiai innovációjaként a 60-as évek elején készített elektronikus szám-kép gép, amely a matematika tanításában megjelenő tanuló-gépek kezdeti kísérletének tekinthető.

1975-re született meg a döntés a két intézmény egyesítéséről és jött létre egységes, francia tagozatos általános iskolaként intézményünk. A két iskola igazgatója, akik az ötvenes évek óta megteremtették a nevelő-oktató munka feltételeit – a leányiskolában Levendovszky Tihamér, a fiúiskolában Jávor Ferenc – nyugdíjba mentek. Az iskolaegyesítés fáradtságos munkáját megbízott igazgatóként Bende Ferencné végezte el.  Ekkor került sor az épület elodázhatatlan felújítására: az addig fűtetlen folyosók dupla üvegezésű ablakokat kaptak, a két épület összenyitásához minden szinten lépcsők kiépítésére került sor, a két épület közös udvarát elválasztó falat elbontották.

Az iskola szakmai munkájának fejlesztése állt az 1978-ban kinevezésre került Horváth Lajosné igazgatónő programjának középpontjába.  Ennek megvalósítását nem segítette, de szükséges volt az épületek nagyarányú felújítása 1979-83 között. Ekkor az olajfűtést központi fűtésre cserélték, sor került a konyha pincéből való felköltöztetésére, kialakításra került egy tágas iskolai ebédlő, a helyén pedig kondicionáló terem nyílt, a világításrendszert és a tornatermek linóleumborítását is kicserélték. Nem volt könnyű időszak, volt olyan, amikor a testnevelés óráknak a Múzeumkert adott otthont, a Nemzeti Múzeum lépcsőin tartottak futóedzést a kollegák.

Néhány év után ismét a körülmények gördítettek akadályokat a pedagógiai munka elé: 1987-től a Lónyay u.6. sz.  épület műszaki állapota miatt két évre lezárásra, statikai felújításra került sor, így két műszakos oktatásra kellett áttérni. A felújítást követően lassan a szaktárgyi oktatás feltételei is megteremtődtek. Fokozatosan kialakult a szaktantermi rendszer: létrejött a történelem, magyar, fizika, földrajz, kémia, biológia szaktanterem. A számítógépek a nyolcvanas évek közepén jelentek meg először az iskolai oktatásban.

A rendszerváltás komoly változásokat hozott az iskola életébe: szerkezetváltásra került sor, amelyet 1988-tól új igazgatónő, Sarinay Mihályné vezetésével valósult meg. Először négyosztályos gimnáziumi tagozattal bővültünk, majd 1993-tól nyolcosztályos gimnáziumként juttatjuk el diákjainkat az érettségiig.

1993. szeptember 16-án, születésének 100. évfordulóján vettük fel Szent-Györgyi Albert Nobel-díjasunk nevét, aki 1903-tól 1911-ig, e falak között töltötte középiskolás éveit a Lónyay Református Gimnázium diákjaként. A nyolcosztályos gimnázium indulásakor, 1993-ban „bővült” is az iskolaépület, ekkor kaptuk vissza a Lónyay u. 4/c épület II. emeletét, amelyet 1950-től a Kisképző (azaz mai nevén a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium) használt, és a földszinti termeket, amelyek a szomszédos óvoda használatában voltak addig.

Az „új” iskolánk új hagyományokat teremtett, amelyeket máig őrzünk: 1988 óta rendezzük meg iskolanapi programunkat, amelyen mindhárom tagozatunk (alsó, 5-8. évfolyam és a középiskolások) bemutatkozási lehetőséget kap, színpadra léphetnek az osztályközösségek produkciói, de egyéni műsorszámokra is lehetőséget nyújtunk. Szent-Györgyi emlékérmet alapítottunk, amelyet a ballagók közül azok érdemelnek ki, aki tanulmányi munkájuk mellett kiemelkedő közösségi munkát is végeznek. Az emlékérmesek nevét pedig a Szent-Györgyi fa levelei őrzik.
1994. szeptemberében avattuk fel Szent-Györgyi mellszobrát, amelyet minden évben, szeptember 16-án Szent-Györgyi ünnepségünk keretében virágokkal vesznek körül diákjaink. 2007 óta ápoljuk Molnár Ferenc és A Pál utcai fiúk hagyományát, hisz „ide jártak”, mert e falak, – a Lónyay u. 4/c – között tanult alkotójuk Molnár Ferenc. E hagyományápolásunknak köszönhetően került Molnár Ferenc emléktábla 2011-ben iskolánk falára.

Összeállította: Tóth Viktória könyvtárostanár

A fotók forrása:
1-3., 5. kép Budapest IX. Kerületi Szent-Györgyi Albert Általános Iskola könyvtárának iskolatörténeti gyűjteménye

4. kép A Tanító munkája 1963. 4.sz. 26.p. idézi: Somogyvári Lajos: A pedagógiai média terei – tudásteremtés és közvetítés az 1960-as években Magyarországon. In: Létünk 2014.1.sz. 85.p. URL: http://epa.oszk.hu/00900/00997/00029/pdf/EPA00997_Letunk-2014_1_068-091.pdf Letöltés ideje: 2020.04.07.

Forrás:
Tóth Viktória: Iskolák és könyvtáraik a Lónyay utcában: A Lónyay utca 4/c-8.szám alatti iskolák története 1869-től napjainkig. Bp.: Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium, 2009.